kezedbe fogtad kezemet
s éreztem
szívdobogásunk
eggyé lett
mosolyodban
nyugtalan szívem
megpihent
kerested
mélyen elrejtett
lelkemet
gondráncos homlokod
kisimult
nedves pilláimra
heves csókjaid lehelted
érintésed
délutáni homályban
csipkehálót font
s tavaszi vágyódásunk
már többé nem bolyong...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.