illatok szállnak
részeg az este
csillagok félnek
Hold mögé bújnak
kalapál a szívem
kicsordul a könnyem
hallom a jaj szót
nem látom a
rétet
nem látom a
hattyút
mégis tudom
ott van
ott a tóparton
ott egymaga
várja a reggelt
bántották testét
vérzik a szárnya
nem repül többé
nem száll magasba
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.