még látni akarom
az őszben ami szép
összeszedem
a bennem ébredő napfényt
melenget-életet ígér
megtévedt fehér ibolya illata száll felém
de
deres volt reggelre
a szomszéd háztető
zúzmarával ölelkezett
kiskertünkben az ezüstfenyő
kifakult
rojtos berlinerjét magához ölelve
egy öreg néni csendesen csoszogott
s a fekete varjak károgásával
elszállt az utolsó remény
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bonyphatz 2011.06.08. 14:25:38