Etela Dvorak

kezem a kezedben
hangod nem hallom
forró a szád...

Olyan lehetek...
- olyan közvetlen -
...amilyen vagyok?

       *

Hátba veregetlek...
/az almából /mikor egy nagyot harapsz...
...mosolyod féltem.

 
    *

Pókhálóban élsz:
.../már/ mezítelen tested fél...
én nem vagyok pucér.

       *

Tomboló vágyak:
-lélekzetellálító-
labirintusok.

     *

Mikor még mezítlábas gyerekek
fakarikákat kergettek,
s egy ágyban elfértek hárman is,
édesanyámnak
csodaparipa volt a mindene...
Kora hajnalban,
míg a kakas is
csak bóbiskolt,
ő már szaladt a kefével,
lószőrből labdát készített.
Szürkét,
/mert így hívta a csodaparipát/
szekérbe befogta,
pokrócba csavarkózva,
elindultak a dinnyeföldre.
Kis kunyhó, néhány fadarab,
s már a hársfatea illata
messzire szállt...

Most
a kerti padon üldögél,
két kezét ölébe rejti,
gondolatait a régmúltban felejti.
Barackvirág szirmok
hullanak hajába...

Dobogó szívek,
tavaszi véráramlás:
lelkedre vigyázz !

empátiám miatt

most nem vagyok

nem én vagyok

de akkor

                                                       ... ki is vagyok?                          

                                                               te vagyok

ő vagyok

én sehol sem vagyok

zúgnak a fejemben

búgnak

súgnak

hallom

...hallom?

semmi kétség

élek

alkalomadtán

én is

bábú lennek?

                                        ...mondd?

elfáradtam

lazulok

sírok

éppen most egy origamit hajtogatok...

Kövér zöld hernyó
Ellenszenves puhaság
-diófa ágon-

*

Színes pillangó
Varázslatos kavalkád
-mesteri alkotás-

nem találom
sehol
a helyem

homályban
hullámok
árnyékait látom

                                                     ...mosolyom megfagyott...

 gyáva vagyok?

Megtorpantam,

majd óvatosan lépkedtem

boldogtalanságomban.

Kezed nyújtottad,

riadtan hátráltam...

Örvényben forgok most

mégis veled...

Fák sóhajtása.

Kék ég. Felhő nélküli.

Messzi az eső.

Hozzám
hajolt
a hajnal
lágyan.
Pirkadatkor
parányi
harmatcseppek
érintették
mezítelen
lábam.
Pünkösdirózsa
szirmai
hullottak
halkan...

-ébren álmodom-

...ujjbegyeiddel érintesz csak
ujjaiddal keresel
kezeddel leveted
elhervadt gondolatom...

-pünkösdi királyom-

Lassanként,

lépésről lépésre,

fokozatosan változott.

Figyelmessége elpárolgott,

érdeklődése végül teljesen elhalt.

Vidám nevetése eltűnt szemei kékmélyében...

...ha gyurma lenne, legalább átgyúrhatnám...

Nyári szerenád:

- zümmögő akácfa sor -

mézédes a szád.

                                   - Buborékok táncában andalogtunk -

a

ma

még

álmosan

másik oldalára

fordul, én halkan

hozzád osonok, nézlek,

hátadra lehelem mosolyom,

észrevétlen szeretnék lenni, csak

szemeimmel simogatom zajos álmaidban

settenkedve lépteid árnyékát hosszú utadon...

amikor
gondolataidban csak 
kopott képek
kergetik egymást
amikor
szádat szomorú
szavak
körbefonják
amikor 
szemed sok szürke
szöszmösztől
nem észleli
már a színeket...

Ébredj!
tárd ki az ablakokat
dobáld ki a kacatokat...

- gyere fussunk versenyt a sínekkel-

érzem...
megérinted a húrokat
tisztán csendül a hang
játszol rajtam
bennem
hallom a dallamot
még hamisan szól
de egyre
fényesebb
magas "c" a szívemben zeng
féktelen már a vágy
...csak játssz tovább...

ó
én
úgy
szeretlek
szívemben
elrejtlek
vigyázok
ott rád
ó
én
úgy
akarlak
ahogyan
vagy
nem kell
félned
rettegned
sietned
elég ha
az leszel
aki voltál
aki vagy
aki nekem
meséket mesél
dúdol egy
halk nyári dalt
velem fekszik a
puha
rét ölében
velem fut a
patak medrében
elkapja szoknyámat
ha a szél
magasra lendíti majd...

űzött vad várja már
mikor jön a vég...
hiszen élete
már mit sem ér
nem látja
a fénylő kék eget
s nem érzi
a zsenge fű
tavaszi zamatát
nem érzi
már az ibolyák
illatát
nem szomjazza
a patak édes
vízét...

csak megy
megy egyre tovább
az erdő
mélyébe
és aztán fut

ha kijut a rétre
fut szembe a széllel...
már fárad
már fáradt
már alig áll...
nincs ki mellette
álljon
nincs senki
kit magához közel engedne
várja a nagy csodát
várja az örök mezők
smaragdzöld
illatát
várja a megváltást
várja a halált...

álmokból
szőtt sátrát
bontja az éjszaka
hajnali harmatcseppek hullanak
labdarózsák ringatják a reggelt
nyújtózkodó napsugarak
ölelkeznek

-ébredj-

háromszor
kukorékolt már a kakas
ósdi kerekes kút peremén tipeg
kendermagos tyúkok
kecsesen
billegnek

-gyere-

fűszálak közt
apró nefelejcsek
lábam alatt
mohában megbúvó
sok apró titok...

-nézd-

hintával játszik a szél
magához csalja
átkarolja

elengedi

-játszd, hogy szeretsz, mint a hintát a nyári szél-

Nézlek.
Engedd,
ne szólj semmit,
benned ébredek.

Szemed kérdez,
mosolyod csodákról zenél.
Féltve ringat egy kéz...

...résnyi fényben, 
csillagporos réten veled táncolnék...

Éjjeli halk zene
széllel kering.
                             Cseppenő sóhajok.
                             Cseppenő csapok.
                                                                          Csend legyen itt!
Hajnali hangok,
húrokon lépkedsz.
                             Bizsergő bőröm,
                             bizsergő véred
                                                                           csodákra képes.
Reggeli kávém
forró, hadd...
                            Kottákot rajzolj
                            kreol testemre.

                                                                          Nyisd meg szíved.
                                                                          Hallgatom a csended...

harsány hangodra

ébredt a napfény

harmatos álmukból

somolyogva néztek

a téli kert oszlopain kúszó

tengerzöld borostyán levelek

nyújtózkodó nyárfák karjai

magasban nyargaló széllel ölekeztek

a fűszálak közt megbúvó

harangvirágok összesúgtak

nevetgélve nézted

merre fut az út

a szarvasbogár is

kitárta szárnyait...

- dúdold a nyári ég alatt, nevetve dalunk -