... ...s én most
tovább álmodom,
nyugtalan lelked
megsimogatom,
sétálunk majd,
ahol az ég kék,
s vadvirágok suttogják
titkaik…
fejed ölembe hajtod,
mesélsz a tengerről:
ringó gyöngyszemekről,
végtelen szivárványról,
a markodban szorongatott
apró kavicsról...
figyelek,
nézlek…
ujjaim meglelik
a hajadban búvó
pipacsok szirmát…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.