...ha majd távozom,
csendben osonok,
nem nyitok ajtót sem,
kitárom az ablakot,
meglesem
a hajnali harmatot,
s vele ölelkezem
egy őszi diófalevélen...
még elfütyülök
egy búcsúdalt
a feketerigóval,
de a reggeli
szivárvány alatt
hiába keresel,
már nem leszek...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bonyphatz 2011.04.26. 13:04:33
ellena 2011.05.01. 14:37:08