Csak állunk egymás mellett,
mint össze nem tartozó
süket idegenek.
Elmúlt a varázs?
Véget ért a játék,
nincs tovább.
Hirtelen támadt csendben
hallom szívem,
hevesen dobog...
Szemem még szemed keresi,
de tekinteted már fáj,
nem simogat.
Látom valódi arcod
verejtéked lemosta róla
a festéket már.
Nem szeretsz,
nem vársz,
csak némán tartod
reszkető kezedben
mosolygós maszkodat...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.