Szemedbe néztem,
s nem értettem,
miért utazhatunk jegy nélkül,
agyam pörgött,
tudtam,
ez nem tenger,
ez a hajó,
ez nem lesz ringató mese,
még csak nem is illúzió,
de akkor micsoda?
Hová utazik mindenki
pont ma,
pénteken…
Nem maradhatunk le.
Jöhetnek!
- mondta egy hang.
Csak álltunk,
pedig körülöttünk
mindenki ült,
minket figyelt.
Hangosan beszéltem,
szünetet tartottam,
beszélgetésünk fonala
elszakadt,
minden egyetlen
katarzisba,
egyetlen vágyba sűrűsödött:
esélyt kapott a szerelem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.