...nem szólsz
játszol velem
szeretni kéne még
ott a huzatos átjáróban
ott tudtam mit akarsz
most nem szólsz
arcomról elveszik a mosoly
szennyes szürke lett minden
botorkálok
szétszórt papírzsebkendők közt
percekig csak várok
hátha felgyullad
a sárga fényű lámpa
ablakom alatt
s te ott állsz majd csendesen
mintha már rám várnál rég
nagyon rég...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.