fájó csend
sejtelmes fények
félelmetes hajnalok
hamvasszürke síneket tisztára mosok
halovány az angyalszárny
már nem is fél
csak némán
néz
eltévedt élete
farkasok élelme
halhatatlan lélek
elszállt
messzire
szabad már
mint a madár
sas szívében
menedékre talált
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.