...hagyj álmodni tovább...
a múlt csipkés hálója
takarja szemem
Te akartad
hogy így legyen
már nem hatnak
a gyönyörű szavak
pillantásaid
szertefoszlanak
elvagdosom
a múltszőtte
pókháló szálait
markomba szorítom
a szétszóródott hajnal
gyöngyszemeit
újra álmodok
s szívembe nézve
már nem fáj, feledem
a régi sebeket...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.