... s egy icipici lepke szállt felém,
nem lélegeztem, csak vártam,
hogy megpihenjen ujjam begyén.
Tán virágnak nézte kezem,
s azt hitte, nyár van még idefenn.
A szikla ormán vártalak...
Felettem lila eltévedt erdei tündérek
bujdostak az égszínkékben,
lábam lógattam, vonzott a mély,
de arcom még mosdatta
aranyvizében az októberi fény.
- Anya, merre vagy? -
hallottam a rémült hangot,
s futottam, lábam alatt guruló
apró kavicsok rajzolták tovább
a meseszép gondolatot...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.