Tegnap
A múlt némán kiált...
kezemben sok-sok
régi kép
arcok a homályban
hangok a távolban
sziget a szívemben
halkan szólt dalunk...
Ma
A jelent
még csak lopva lesem ...
néha még
becsukom a szemem
alattam még
olykor a föld
megremeg
de már bátrabban
lépkedek...
Holnap
A jövő
túl messze még...
de távolban
már kék az ég
lánggal éltem...
de eltűnt a fénysugár
egy eltévedt szikra
megtalált
és újra lángol
a gyertyaláng...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.