S
én
egy
júliusi
ibolyakék
esőcseppben
ott leszek. Nem
kell, hogy várj reám.
Csak csendben figyelj.
Megmosdatlak szépen,
lehűtöm a pipacspiros lángoló
véredet. Szempilláid között bujdosó
álmaid megkeresem. Szirombontó
szádra vadcseresznye ízét most
rálehelem. Sóhajok közt gurulok
nyakadon, válladon, karodon,
hátadon, melleden, az
egész testeden,
mert vagy
nekem!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.