érzed
a lépcsők
hidegek réseit
fogod válladon
a falak súlyát
látod a piros szekrények
lomha hullámzását
s a kezedbe fogod a kilincset
amikor ajtó sincs sehol...
- kezedben ott a kulcs -
csend lett
elnémult
a
reggeli
misére hívó nagy harang
nagyot
reccsent
a
szék
valaki mellettem beszélt
beszélt
élt...
- homokszemekbe rajzoltam tenyeremmel a napfényt -
.jpg)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.