... úgy vagyunk
mint két magányos tölgy
bár távol egymástól a törzsei
magasban a sűrű ágak
egymáshoz érnek
ölelkeznek
ha a szél gyengéden int...
2011.09.01. 12:52 ellena
A koldus
Már nem kéreget,
ott kuporog,
koszos kabátját szorongatja.
Zsebei üresek,
ma még nem evett,
csendesen hullnak könnyei.
Nem hallom,
csak látom,
amint a teste megremeg,
s egyszer csak zokogása
betölti a csendet.
Mellé guggolok,
kezébe nyomom a meleg kenyeret...
Szólj hozzá!
2011.09.01. 12:46 ellena
Szertefoszlanak álmaim...
megszámlálhatatlan pillanatok
amik szépek voltak
mind bennem mocorognak
nem hagynak
élnek
szállnak, mint a virágszirmok...
...nem értem...
...vágytam a szépre
amit soká nem láttam
most
hogy nézem
érzem...
neked köszönhetem
...elvittél messzire
csillagokkal szálltunk
fényben fürödtünk
egymásra találtunk...
mondd
most miért hallgatsz
nem felelsz
én félek...
Te miért nem érted?
Szólj hozzá! · 1 trackback
2011.09.01. 12:32 ellena
Az éj ketrece...
magában tart
nem enged
nem ereszt
karjai szorosak
fáj az ölelésük
belém hatolnak
mint éles kések
érzem...
érzem
egyre
csak gyorsabban
verő szívemet
hatalmas
lett minden
csak
én vagyok
csak én vagyok
egészen apró porszem
vérvörös hajnal
tőlem kapta a vörös festéket...
Szólj hozzá!
2011.09.01. 12:26 ellena
...délután...
Belém költöztél
Akkor délután
Azóta itt laksz
Szívem pitvarán
