magában tart
nem enged
nem ereszt
karjai szorosak
fáj az ölelésük
belém hatolnak
mint éles kések
érzem...
érzem
egyre
csak gyorsabban
verő szívemet
hatalmas
lett minden
csak
én vagyok
csak én vagyok
egészen apró porszem
vérvörös hajnal
tőlem kapta a vörös festéket...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.