Tapogatok a térben.
Talán eltörtem valamit,
szétesett darabokra.
Látom a zajongva
pattogó darabokat
-egy kocka volt-
olyan nagy, összerakós...
Ha meggondolom,
elrejhetném benne a mosolyod,
csak nem áll össze.
Csendesen belerejtenélek,
ott lennél a kocka udvarán,
sétálnál le-fel, jobbra-balra.
Néznéd, hogy csepereg kint az eső....
Az sem volna bűn,
ha titokban kinyitnád a zárat.
Akkor kettesben sétálnánk.
Elszállna messzire a Magány...
mesevilágba vágytam
éjjel rátaláltam -
mámoros léptekkel
osontam
suhanó pille
szárnyakkal
ostorlámpa fényei
ablakodra mennyei
jeleket rajzoltak -
Te nem hallottad
fekete árnyékokkal
elszálltam
semmivé
váltam
...
... Boldog lelkek tánca
lágy ringatása
nem lett enyém
nem lett miénk...
.jpg)
agyam minden zegzugában
ott vagy
ott motoszkálsz
felkavartál
szemet hunytam
besokalltam
fellázadtam
megtettem
amit talán nem is akartam
elégtételt vettem
most
boldogságot loptam
magamnak
és téged
az emlékeimbe rejtelek...
száraz őszibarackfa
korhadt törzse már nem él
ágai nem öltöztek zöldbe
pusztulása gyors lesz
tétován nézem
fogom szorosan
ölelem, mindhiába...
kirágták életét
férgek vették el lelkét...
szívemben is csak
a szenvedés él
itt a tavasz
ezer virágszirom
táncát a szélben
nem látom
félek
sárga napfény melegét
nem érzem...
fény és árnyék
kúszik a falon
csendes kérdések
válaszok sehol
-magamnak mondogatom-
csábítás és élvezet
elfáradt napok
harag és féltékenység
szívfájdalom
-csak magamnak mondogatom-
Te
aki szelek szárnyán szállsz
s gondolatok örvényében
magadra lelsz
szereteted
a mélységben meglévő romok közt
is megleled
álmok őrzője vagy
Magasra nőttek itt a fák, lombok rejtekében aranyfénylő napsugár gyémánt port szitál.
Apró kavicsok ragyogása a szememben Téged is megtalál...
Bokrok ágai suttognak csendben, rejtelem fátylát szétszórják, lila virágkelyhek elrejtik.
Bársonyos moha takarót a tenyerembe rejtem, ujjaim a Dobogókőre félénken teszem.
Amit Föld anyánk előlünk rejteget, e csodás sziklának életet jelent.
Érzem a kőben őseink szívverését.
Dobog e kő, mint a Te szíved és az enyém!
bodzavirágos ösvényen
nesztelen a szél
érkezik a reggel
méhzsongásba
képzelet inog
fércelgetem mosolyod
lelkemen foltok
testemen pigmentek
messze mennydörög ...
