Néztem ma a világot.
Susogva bújtam az Aranykapu alatt,
simogattuk egymás kezét,
szorítottuk, hogy feszes legyen a vonat,
hallgattuk a fű ezeregy titkos gondolatát.
Kinyílott már a gesztenyfa alatt a hóvirág...
Meglestük, a kósza szél
merre settenkedett.
Láttam aranysárgába úszkálni a Napot,
majd holnap én is felteszem a lila kalapom...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.