Nap simogatja virágomat
szeretettel szirmaira csókol
víz csobog
hangyák gyalogolnak a rózsaszáron
álmodnak a nyárról
aranysárgába bújtak a katicák
a pirosat elvitte a fecske pár
elnémult a kerti békazaj
csendes őszi este van
a víz alig csobog
csak te tudod
hol fakad
az élet...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.