visz a víz
álmomban
majd beleolvadok
cseppenként elfogyok
s egyszer csak
ott fent
egy szivárványon ülök
lábamat lógatom
kereslek
minden sistergő falevélen
megrajzolom mosolyod
látod
leporolom magamról
a tegnap pillanatait
összeillesztgetlek
mint a puzzle darabokat
egy rész égeti a kezemet
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.