...nem féltem...
még kapaszkodsz
itt vagy
minden gondolatomban
makacsul mardosod
szívem-szerte
még kócos hajamba
keresed a pillanat varázsát
de meszire szállt
a fecskék zajos rajával
fehér a táj
árnyékok nem láthatók
az őszi levelek keringőjével
letűnt varázs
lábnyomodban sár
rám fröccsent
ruhám fekete pöttyös
--Ne félj.--
nem féltem
mozdulatlan most a magány
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.