Rég láttam kedves arcodat,
sosem látom már mosolyodat
elmentél,itt hagytál,
még csak el sem búcsúztál...
Estefelé,mikor a szobámba lépek,
rám lelnek még régi szép emlékek
a képek a múltból életre kelnek,
holdfényes éjszakán megélednek:
fogod két kezem,
simogatod arcom,
tudom, mennyit jelent
mosolyom, ha látod
Most már nyugodt a lelkem ,
és már azt is értem
hogy miért mentél el,
s hogy én miért ÉLEK
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.