simogatón érintettél
mint hullámfodrok
a vízpartot
most némán ring a gondolat
mélyen
bennem ébred a hajnal
fáradt
aranybarna falevelek
hevernek szanaszét
kapaszkodom
nem látom a fényt
pocsolya jégtükrén keresem
önmagam
álmom lábamnál hempereg
csendem lettél
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.