Etela Dvorak

...a szeretet

nem
nem veszett el
de olyan
mint egy magányos csepp
egy könny csepp
egy eső csepp
egy víz csepp
ha egyedül marad
félelmében elbújdosik
örök vesztes marad
de
az Isteni szikra
életre kelti
parányi réseken
szívedbe
lopakodig
szenvedésed elűzi
beágyazódik
testedbe
lelkedbe
énedbe

kopognak
valaki keres
odafordulok
újra kopogás
fekete percek
sápadtan ballagnak
egymás után
az ágyam alá...

Szemedbe néztem,
s nem értettem,

miért utazhatunk jegy nélkül,
agyam pörgött,
tudtam,
ez nem tenger,
ez a hajó,
ez nem lesz ringató mese,
még csak nem is illúzió,
de akkor micsoda?
Hová utazik mindenki
pont ma,
pénteken…
Nem maradhatunk le.
Jöhetnek!
- mondta egy hang.
Csak álltunk,
pedig körülöttünk
mindenki ült,
minket figyelt.
Hangosan beszéltem,
szünetet tartottam,
beszélgetésünk fonala
elszakadt,
minden egyetlen
katarzisba,
egyetlen vágyba sűrűsödött:
esélyt kapott a szerelem...