Etela Dvorak

''Menekülj tőlem!''

...szavaid még most is
itt csengenek, lüktetnek,
gúzsba kötik lelkemet...
Csak Te tudtad,
milyen veszélyt jelent
szeretnem Tégedet.
Fáztam.
Vágytam.
Megtettem.
Szerettelek...

-titokban szebbé tettél-

Tudom,

    már tudom. Eztán nyugton maradok.

    Nem, nem fogok önfeledten ugrálni mezítláb az úton.

    Baj van. No, nem végzetes, csak olyan icurka-picurka.

    Tadam, tadam, tadam...

    Néha rohanni akar, mintha a lemaradását akarná behozni.

    Érzem, ahogyan sietni próbál, pedig nem szabad, nem lehet.

    Olykor meg lassabban ver, majdhogynem kihagy.

    Mostanában arra gondolok, mi lenne, ha megállna...

    Tadam, tadam, tadam.

    Régóta bensőséges a viszonyunk, beszélgetni szoktunk egymással...

    Igen, mi ketten. Én, meg a szívem.

    Van úgy, hogy haragszom rá.

    De később megsajnálom, és megértem őt.

    Nehéz dolga van, hogy bennem-velem kell laknia, és mindig pontosnak kell lennie.

    Nem,

    nem vagyok rendes. Sokszor elhanyagolom. Nem figyelek a lépteimre, futok, pörgök. Mígnem egy szép napon túlperdülök...

...tegnap

rólad álmodtam,

magányom vágyba bújtattam.

Ma

fehér jégvirágok

mosolyognak csak rám...

Csended

körülöttem tekereg,

lépteim

temető rideg márvány lapjain

lassú mazúrka ritmusára futnak

ma hozzád apám...

Már este van,

megyek.

Hideg a pad,

tudom,

szép álmokat,

még vár anyám...

parti pipacsok
lángszoknyába cifrázzák
tüzes táncukat

nefelejcsek kékjében 
ébred a reggel
tenyerén gurul a nap

hajadon harmatcseppek…

nádszálon fény dereng
buborékok fátylán 
csendringásban egy gondolat

majd szárnyra kap...