Tudom,
már tudom. Eztán nyugton maradok.
Nem, nem fogok önfeledten ugrálni mezítláb az úton.
Baj van. No, nem végzetes, csak olyan icurka-picurka.
Tadam, tadam, tadam...
Néha rohanni akar, mintha a lemaradását akarná behozni.
Érzem, ahogyan sietni próbál, pedig nem szabad, nem lehet.
Olykor meg lassabban ver, majdhogynem kihagy.
Mostanában arra gondolok, mi lenne, ha megállna...
Tadam, tadam, tadam.
Régóta bensőséges a viszonyunk, beszélgetni szoktunk egymással...
Igen, mi ketten. Én, meg a szívem.
Van úgy, hogy haragszom rá.
De később megsajnálom, és megértem őt.
Nehéz dolga van, hogy bennem-velem kell laknia, és mindig pontosnak kell lennie.
Nem,
nem vagyok rendes. Sokszor elhanyagolom. Nem figyelek a lépteimre, futok, pörgök. Mígnem egy szép napon túlperdülök...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.