... s egy icipici lepke szállt felém,
nem lélegeztem, csak vártam,
hogy megpihenjen ujjam begyén.
Tán virágnak nézte kezem,
s azt hitte, nyár van még idefenn.
A szikla ormán vártalak...
Felettem lila eltévedt erdei tündérek
bujdostak az égszínkékben,
lábam lógattam, vonzott a mély,
de arcom még mosdatta
aranyvizében az októberi fény.
- Anya, merre vagy? -
hallottam a rémült hangot,
s futottam, lábam alatt guruló
apró kavicsok rajzolták tovább
a meseszép gondolatot...
azt mondtad
rossz vagyok
de a rosszat
Te hoztad létre bennem
azt mondtad
hazudtam
de én
csak azt mondtam
mit hallani szerettél volna
azt mondtad
maradjak
de én
már más vagyok
és menni akarok
azt mondtad
nem értesz
de én
magamat sem értem
Te
hogyan is érthetnél meg
elindultam
magamban kerestem
megtaláltam
a jót
amit Te nem láttál
a vágyat melyet
nem leltél szívemben
a szerelmet
mely általad lett volna
tiszta és örök
halkuló szavaid
szétterülnek tenyeremen
ujjaim közt kihullanak
koppanásuk kong a szívemben
kapaszkodnának
de gurulnak lábamon
mint egy marék borsó
szanaszét
mindennap korán ébred
kosarába tereli a csillagokat
ölelkezik a reggeli fénnyel
s tenyerébe rejti
a hajnalcseppeket
ma
meleg kalácsról álmodott
haját hátraköti
s máris a szitával forog
keze lágyan mozog
mosolyog
anyám ha szeret
fahéjillatos
