Váratlanul megszólítottál
sápadt volt tekinteted
senki sem nézett rád
s reszketett két kezed
Mintha féltetted volna
lelkedet
mintha tudtad volna
a végzet számodra
mennyi bút
rejteget
Talán oktalanul bántottak
vétkeidet elrejtetted
megaláztak
s Te nem feledted
Most feléd nyújtom
két kezem
tisztán látom a végzetem
Hiszem, hogy vétkeid
elszálnak
szavaid többé nem fájnak
soha
senkinek sem...
... félek még néha...
ugye elhiszed???
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.