nem lapozok
olvasok
elolvasom
minden bennem felejtett
gondolatod
szavakat görgetek
és az édes íz
végig folyik kezemen
egészen a könyökömig
foltokban még emlékszem rád
engedj el
vonz a telihold
emelkedek
zuhantam veled
éppen eleget
olyan összevissza ez a nyár
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.