régen volt, de még most is fáj...
iszonyú ez a hideg
egészen a csontomig hatol
mégsem fázok
állok
s apám most nem szól
de akkor
de akkor is
csak csendben
magának motyogott
nem
nem szabad feladnod
majd megyek veled
s jött
a vonat zakatolt
lassan suhantak a fák
a rét felett egy seregnyi vadliba szállt
egészen az iskola nyikorgó ajtajáig kísért
ott hagyott
s maradtam
négy évig számoltam
a vagonok jóslatát:
szeret
nem szeret
tiszta szívből
igazán
most
én kísérem
s távolban hallom
a futó szél zúgását a sínek felett
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.