nézlek
álmodban mosolyogsz
homlokodra csillagokat
rajzol a telihold
szemhéjadon pihen az álmod
megremegsz, tudom
most mégsem fázol
emlékek kavarognak benned
fájnak
látlak
érezlek
kezedbe rejtem kezem
lassan beléd alszom
nem mocorgok
álmodlak
valahol messze
favágó kopácsol
aztán betakar a csend
most is nézlek
de ujjaimmal
már nem érlek el
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.