Egy 
elfáradt 
rozsdás falevél 
versenyt fut a széllel, 
mohazöld topánkáit nem találja már rég. 
Fél. 
* 
Az 
öreg diófa 
sóvárogva keresi 
a rokolya szoknyákban 
alatta suttogó kislányokat, 
kosaraikat fel a padlásra rejtették már réges 
rég. 
* 
Nézlek, 
s te mosolyogsz rám 
nem értem... 
* 
...mégis 
mosolyodban mosdatom 
lehulló lélekszirmaim 
szívem pitvarán. 
* 
Enged, 
majd csendben 
Isten tenyeréhez bújok; 
ne félj, 
hiszen csak a szavakkal játszok... ... anyám...