Etela Dvorak

ahogyan a párnádra

lehajtod fejed

kezeddel keresel

betakarnál

de én itt vagyok

nem ott

kedvesem...

hátat fordítok

amikor aludni szeretnél

hallgatom-érzem

tested rezzenését

hajnalban hozzám simulsz

-titkon vágytam rá-

mosolyogsz

suttogod:

ugye Te is fázol már?

magabiztos voltál
én nem találtam
magamban
semmit
- csak téged -

egy számot kaptam
tőled
jegyzékbe vettél

már csak egy
kimustrált
bábú vagyok
egy ketrecben
nélküled

Hófehér márványba
Burkoltad testemet
Érintésed már nem érzem
Szívem jéggé dermedt
Lelkem menedékre lelt
Szádon feledtem,

-őrizd meg nekem-

Arcomra hullott szempillám
egy elkószált hópehelyehez simult.
Kezedre tetted,
kérted, hogy kívánjak csodaszépet,

-s a napfényében eltüntetted-
messzire szállt

Szemedben egy csillagfény ragyogott tovább...
Most nem látom,

korai volt az álmodozás