Etela Dvorak

Most ne mondd, most látlak,
nem csak egy álom vagy.
Sejtelmesen hullámzó falak,
csábítón vonzanak.

Kiáltanék, de csendben suttogok.
Résnyi fényben keresem titkodat.

Most maradj, maradj velem!
A Hold a Napnál is fényesebb.

fák alatt gurul el az ősz
ragyás almákba zárva
lépj lassan ha arra jársz

becsukódik az arany kapu
zöld színét elvesztette az ág

mézvirág hófehér szirmok
őrzik a lelkek tisztaságát
sunyítva leszáll a köd
az isten háta mögött

majd ma
mindenki a sírok közt
keresi a múltat
majd ma
virágszirmok szálnak a széllel
s egy-két könnycsepp
hullik az aranyporos keresztre

én csak
egy gyertyát gyújtok csendben
majd
árnyékot fest a szobám falára
s téged őrizlek egy gyertyalángban

hajnalok hálójából

menekülő álmok

vérvörösre festik

az ég alját

fekete foszlányok

foglyul ejtik az éjszakát

s megvirrad

hófehér fátyolban

ébrednek a fák

ágaik közt didereg

az első napsugár

csend öleli a fákat

ágaik közt a hópelyhek

lassú táncot járnak

gondolataim messzire szállnak

nincsenek véletlenek

elpazarolt percek

simogat a pelyhes lepel

mindent befed a csend

az esti lámpafényben

jégvirágok nyílnak

Illatokat csent szobámba,

lila fénybe burkoltakat.

Meleg hajnalt szórt rám,
párnámra simogatott
tarsolyában lapuló
égszínkék álmokat...

- a reggelt nem várta meg,
s így egyedül ébredek -

tavaszi szél
lágyan simogat
kezed érintését
érzem
ha becsukom
két szemem
most is
itt vagy
itt vagy velem

ölelésedben
elbújok
mint
a barackvirág szirma
mikor
hajamba
téved 

tt vagy velem
s ahogyan
rám nézel
szemeidben
újjá
születek...

... mint a barckvirág amikor tavaszal felébred...

Nem Te voltál
Ki rám találtál
csak arcodon a mosoly
Mely hozzám ért
S most életem
Nélküled,
Hideg nyári szél...

Csábító mosoly
Simulékony már a vágy
Az idő megáll

Csak egy mozdulat
Csak karod szorítása
Izzó mohóság

Nedves sima bőr
Ujjaink bóklászása
Hajadon vízcsepp

Tested mozgása
Ösztönös játszadozás
Elvesztél bennem

sáfrány illatába
burkolt szíved
dobogását
délutáni altatómba
csak
egyedül dúdolom